Megint itt:D A mai nap végre normálisan ment le,anyám idegbetegeskedése nélkül.Nem veszett össze senki senkivel,végre minden csendes volt.Csak már Flórián hiányzik nagyon..De már csak 3 nap és vele lehetek végre*-* Egyszerűen annyira imádom..Nélküle nem tudnék létezni sem.Annyira jó lesz már megölelni végre,megcsókolni,érezni az illatát...Nélküle úgyérzem egy senki vagyok.Na de a napomra visszatérve..amióta szakítottunk Ervinnel nagyon jól elvagyunk:D Sokkal többet hülyéskedünk meg beszélgetünk mint mikor jártunk.Olyan jó hogy neki már más tetsszik,én is mással járok de azért barátok vagyunk:D Ma pl annyit tudtam rajta röhögni...elvette a papucsom és nem adta vissza.Zene szól,papucs a kezén jön a kocsi ő pedig az út közepén elkezd táncolni.Nem nézték hülyének..xD de még eközben is Flóriánra gondoltam...Álandóan hívogatom mert hiányzik,hallani akarom a hangját ha már nem ölelhetem meg.Na de visszatérve Ervinre végül egy kis rugdosás után visszaadta a papucsom bár a lábujjam bánta meg..Hazafele jövet felhívtam Őt..Nem bírtam már tovább.Olyan jó volt hallani a hangját.. Annyira imádom!Nemis tudom mi lenne velem nélküle,,Egyszerűen már annyira várom a Pénteket...Csak egyszer öleljem meg..Sose fogom elengedni,az egyszer biztos! Úgyérzem ő az igazi..Érte megtennék bármit.Akármit!Hiába beszélünk most is,annyira hiányzik..Szerintem később felhívom..

Lehet hogy már unjátok,de egy újabb verset írtam Flóriánnak..tudom hogy a vége nem rímel de minden érzésemet leírtam benne és szeretném veletek megosztani.

8 éves voltam,mikor a szüleim magamra hagytak,kidobtak az utcára és árva lettem.Nem ismertem senkit és semmit.A világ teljesen ismeretlen volt számomra.Esett az eső,énmeg futottam anyuék után,de nem értem el az autót,Sírva leültem a járda szélére,majd szomorúságomat mégjobban fokozta az,hogx az emberek tudomást sem vettek rólam.Kiabáltam,sikítottam,könyörögtem de semmi..csak belémrúgtak vagy fellöktek..Nem találtam haza,így egy keskeny sikátorba találtam otthonra egy hűtősdobozban.Egyik este zaj hallatára ébredtem fel,Megnéztem mi az,de nagyon féltem.Kinéztem a kuckóból,és csak annyit láttam hogy két égszínkék szempár közeledik felém.Mikor közelebb ért láttam,hogy egy pár hónapos kiskutya az,bőrig ázott bundával.Fogtam a kuckómból egy rongyot,és gyorsan letöröljettem,majd behoztam az otthonomba és csináltam neki egy puha,meleg ágyat ahol aludhat anélkül hogy megfázna.-Szegénykém.Biztosan ő is árva.-Gondoltam magamban,majd mikor láttam hogy elaludt vissza feküdtem én is aludni.Pár perc múlva arra lettem figyelmes hogy új kis barátom a kezem mozgatja,majd mellém fekszik.Jó érzés volt tudni,hogy valaki mellettem áll.Most 18 éves vagyok,van családom,házam,barátaim,de Őt sem felejtem el,Őt aki abban a helyzetben mellettem állt és még most is a családunk egy fontos tagja.Ő az igazi legjobb barát,akit egy ember kívánhat.

Oké..nekem ez már túl sok..nem bírom ki..reggel megtudtam hogy anyám volt olyan pofátlan hogy nem mentette meg a kiscicámat:) Na de kezdjük az elejéről..Reggel tudtam csak meg hogy kiszöktek a kutyák és az egyik  elkezdte cibálni a kiscicát...anyám volt olyan udvarias vele hogy nem csinált semmit csak állt és visított..mondhatom szép! Szegény kiscica meg dögöljön meg-.-... De szerencsére életben maradt és majd ha a hátsó lábára még sántít elviszem állatorvoshoz..A másik meg hogy apám volt olyan kedves és engedte a másik kutyámnak hagy szaladjon ki az utcára..De persze arra nem gondolt hogy esetleg elütheti egy kocsi vagy hogy én mit fogok hozzászólni...De szerencse hogy papám visszahozta és mindegyik megvan és él...Ez  az egyik ok amiért kibaszottul elegem van most a világból..A másik meg az hogy nem engedett el anyám Wiwivel sétálni,ezért megharagudott mert idézem: "nehezen kikönyörögte hogy kijöhessen és most lenne fontoss hogy elmenjek" Oké itt kezdtem el mégjobban sírni,aztán  harmadik ok,hogy anyám rátett még egy lapáttal:) Elkezdi szikdi Wiwit hogy milyen kurva meg ribanc aztán engem.Oké.Hál égnek kiment!De aztán még apámmal is összevesztek szóval király...Most komolyan fogom magam és elszökök Flóriánhoz...Ő legalább sose hagy el..De most komolyan!Én ezt már nem bírom..Az ég szerelmére 13 éves vagyok...Hogy bírhatnám ki hogy egyik napról a másikra lebasszák a fejem a semmiért?Oké,nyugi..Legalább Flórián itt van ő legalább mindig meghallgat és sose hagy el..

Elegem van!Úgyérzem mindjárt szétrobbanok...Kezdjük az elején.Még a tegnap úgy volt hogy megyünk monorra.oké volt is kedvem,de mára már el is ment félig mert mi a faszt csinálnék egyedül ott?! ezt meg is mondtam anyámnak,dehát ő túl hülye ahoz hogy épp ésszel megértse ezért felháborodott és elkezdett pukkadni hogy jaj ha velük nem megyek sehova délután se megyek meghogy a "kis kurva" vagyis wiwi ellenük fordított...hát bazdmeg ha lenne egy kis esze magába nézhetne...eldurrant az agyanm,meguntam hogy folyton őt hibáztatja mindenért ezért megmondtam neki hogy ha annyi esze van  hogy mindenért őt okolja előbb gondolkozzon és nézzen magába..hát istenem ha ő olyn hogy minden kis hülyeségért ordít és úgy kezel mint egy kisgyereket jó hogy megutáltam vele bárhova is járni szóval szerintem ez érthető...Meg folyton azzal jön hogy így megváltoztam,úgy megváltoztam, itthoni házimunkákba nem is gondolok csak csavargok örökké..A KURVA ÉLETBE!NYÁR VAN BASZDKI...egy kis időt a barátaimmal is kéne lennem amíg tudok mert ugye hamarosan jön a suli szóval hétköznap nem járhatok ki...húú olyan jó lesz ha már jön Flórián*-* már nagyon várom*-*semmi gond,semmi stressz csak ő meg én*-*na mindegy mára a napomról ennyit..majd lehet jövök még verssel vagy történettel na puszii ^^