2012.08.09. 23:53, MickeyLove
Tudom rég nem jöttem de visszatérésem alkalmából felteszem a legújabb versem,amit Flóriánnak írtam.
Szívem hevesebben ver,mikor vele vagyok,
Gyomromba pillangók szállnak,
Levegőt nem kapok,
Csak mosolygok a világnak.
Élvezem a percet,s kívánom tartson örökké,
Mert egy ilyen szerelmet nem találok többé.
Remélem,ez a boldogság örökké fog tartani,
És ez a fiú nem fog soha elhagyni.
Remélem,hogy ő is olyan boldog velem,
Mint én vele, s azt kívánja bárcsak az egész élet egy álom lehetne.
Egy pillanat,mely örökké tart,s nem múlik el soha,
Bár ne lenne az élet ilyen mostoha!
De a világ bekaphatja,hisz megoldjuk minden áron,
Mert egymás nélkül unatkozunk hűvös éjszakákon.
Lassacskán eljön a nap,mikor újra láthatom,
S karjaiban menedéket lelve jön majd rám az álom.
Illatát érezve minden percben boldog lennék,
Ölelő karjában semmi kínt nem szenvednék.
Egy álomban lelném magam,hol minden jó, minden szép és biztonságos,
Mert ez a fiú maga a valóra vált álom!
Szerintem ezt tudja,de én nagyon szeretem,
És mással el sem tudnám képzelni az életem.
Nagyon szeretem,s ezt ki is merem mondani,
Ha kell kiálok az utcára ordítani!
Felnézek az égre,majd elkiáltom magam,
Szeretem!S ezt tudom biztosan.
Szeretem a haját,az illatát,a puszta jelentétét,
Szeretem őt magát,s a viselkedését.
Ebben a kis versben szeretnék neki köszönetet mondani,
Hogy megtanította hogy is kell igazán szeretni.
Remélem,hogy örök szerelmemre leltem,
És ő lesz az,kivel halálom síromba fekhetek.
Tudom hogy ő lesz,hisz ő az igazi,
Tudom,és érzem,s ezt ki tudom mondani.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés