Kémia órán ő lett a társam,mellé kellett ülnöm.Csak bámultam rá és mosolyogtam.Meg sem mertem szólalni,de mikor kérdezett sikerült egy-két szót kinyögnöm.-Ez nem lehet igaz!-Gondoltam magamban..Még csak most ismertem meg,de úgyérzem máris szeretem.Igaz szerelem első látásra.Óra után rohantam kifele a teremből,de megbotlottam a küszöbben és elestem.Az egész osztály rajtam nevetett,de Ő odajött,felsegített és azt mondta: Nincs semmi baj!Ez volt az utolsó óránk,és a barátnőmet vártam az ebédlő előtt mert úgy volt együtt megyünk haza.A fiú aki tetszik odasétált hozzám,és megkérdezte hogy elmegyek e vele moziba hogy jobban megismerjük egymást,ha már együtt dolgozunk az órán.Én beleegyeztem,és megbeszéltem vele hogy ma délután a parkban találkozunk,és onnan elmegyünk moziba.Elment a srác,közben pont akkor jött ki a barátnőm az ebédlőből.Elvörösödött fejjel levegőt kapkodva rohantam oda hozzá,hogy elmeséljem az előbb történteket.Nem értette mibajom van,aztán szépen lassan elmondtam neki a dolgokat.Ő a legjobb barátnőm,és figyelmeztetett hogy vigyázzak azzal a fiúval,de én nem hallgattam rá.-Miért kéne vele vigyáznom?Hiszen ő olyan kedves és aranyos!-kérdeztem a barátnőmtől,de ő csak legyintett hogy hagyjuk ezt a témát.Sétáltunk hazafele,mikor a barátnőm közölte velem hogy átjön és segít ruhát választani.Kiválasztott egy kicsit visszafogottabb deszkás stílusúnak mondható farmert és pólót a hozzá illő tornacipővel.Tökéletes volt egy  mozira.Majdnem késésben voltam,így hát rohantam a parkba.Nem volt ott..3 teljes órát vártam rá,de semmi.Sétáltam hazafele,mikor megláttam az úton egy szőke plázacicával csókolózni.Kitört belőlem a sírás és rohantam haza.Az eső is eleredt.Mire hazaértem az ég dörgött és cikáztak a villámok.A párnámra borultam és sírtam.Utáltam magam.A barátnőm figyelmeztetett hogy ennek nem lesz jó vége,de én nem hallgattam rá.Gyűlöltem mindenkit,főleg magamat.Az ajtót kulcsra zártam,majd írtam egy smst a barátnőmnek,hogy köszönöm hogy mindig mellettem állt,és mindig megóvott a veszélytől.Nem érdekelt már senki és semmi.Úgy éreztem számomra ez a vég,és egy kést vettem ki a fiókból.Először csak játszottam a gondolattal,hogy olyat teszek az éles tárggyal amit még egyszer megbánok,de nem érdekelt.Szíven döftem magam,és elterültem a padlón.A barátnőm megkapta az üzenetet és dübörgött az ajtón hogy engedjem be.Balszerencsémre megtalálta a lábtörlő alatt a kulcsot,és be tudott jönni.Meglátott a padlón vérben feküdve és sírva borult mellém.-Figyelmeztettelek!Miért nem hallgattál rám?Akkor még talán élnél.-Ordította zokogva.Bár halkan,de utolsó  szavam ként kinyögtem egy sajnálom-ot,majd utolsó erőmmel átöleltem síró barátnőmet.Behunytam a szemem,és arra gondoltam,hogy így talán jobb lesz...De legbelül éreztem,hogy nem ez volt a helyes út,mert így magára hagytam a legjobb barátnőmet,aki mindenkinél fontosabb a számomra.