1.       emo

Emo...Most gondolom néhány embernek folyton fekete ruhákban járó,fekete hajú,depressziós,eret vágó fiúkra és lányokra gondolnak miközben az emo teljesen mást jelent.Az emo emberek a helyüket keresik a világban és meg szeretnék találni az igazi énüket.De vannak olyan emberek akik stílusként kezelik ezt az életérzést.Ők a pózerek akiket minden emo utál mivel ők tulajdonképpen az emo emberek stílusát utánozzák le.Akárcsak a hardemok,ők is vágják az erüket,de ők nem világ utálatból,nem  azért mert úgy érzik nincs semmi jó az életükben hanem mert azt hiszik ezáltal menők lesznek,és emová vállnak.Nagyon tudom rühellni ezeket az embereket,mert én is vágom magam de én nem azért mert azt hiszem hogy emová válok emiatt,hanem azért mert ha valami igazán rossz dolog történt,vagy perdig ideges vagyok a dühömet nem másokon hanem önmagamon vezetek le.Ezt persze a barátaim nem helyeslik és mindig mondják hogy inkább üssek valamit minthogy magamban tegyek kárt de hogy ha ittvannak,és ha vágnám a kezem megállítanak.

Unatkoztam,úgyhogy gondoltam írok egy kis verset amit szeretnék veletek megosztani.Véleményem szerint nem valami jó,de ha gondoljárok írjátok meg kommentbe a véleményeteket:) én kíváncsi vagyok rá:D (negatív kommentek is jöhetnek:) )

Gondoltam mára egy kis teszt féleséget hozok hogy jobban megismerjenek az olvasóim.

//NEM TÖRTÉNT MEG!!//

Egy nap sétálgattam a TESCO-ban ahol a könyveket nézegettem,mikor megláttam egy könyvet ami igencsak felkeltette az érdeklődésem,és elolvastam a tartalmát.Megilyedtem mikor megláttam,mert azt írta hogy: Eszébe ne jusson elolvasni ezt a könyvet mert az ismeretlen szerző regénye  halált hozott eddig mindenkire aki elolvasta.Visszatettem a polcra,és mentem tovább más boltokba de mindig arra az egy könyvre gondoltam.Visszamentem,megvettem de előtte nem mertem beleolvasni utána vettem a bátorságot és elolvastam az első oldalt.Kopogást hallottam ezért abbahagytam mert nagyon féltem.Bebújtam a takaró alá,de a hang egyre erősödött,majd abbamaradt.Próbáltam elaludni,de megint zajokat hallottam.Egyre közelebb jöttek,és egyre jobban erősödtek.Az ablak alól jött.Kinéztem és két világító,zöld szempár közeledett felém.Mikor megláttam hogy csak egy fekete macska volt  megkönnyebbültem,de aztán valaki merev tekintetét éreztem magamon.Bebújtam az ágyba és ölelgettem a plüssmackómat hogy megnyugodjak,de nem volt hatásos.Aztán hajnalban elnyomott az álom,majd másnap reggel felébredtem és a könyvet az ágyam mellett találtam,pedig meg voltam győződve róla hogy a polcomra tettem a többi könyv közé.Ránéztem a regényre,és nem hittem a szememnek.A képen lévő szem rám kacsintott.-Nem,nem nem nem!Ez nem lehet!Csak halucinálok!-Bíztattam magam a különös dologgal kapcsolatban.Visszatettem a könyvet a helyére ahol volt és mentem reggelizni.Evés után nem bírtam magammal és beleolvastam a könyvbe.Már a 6.fejezetnél tartottam mikor egy halk,mély férfihang hallatszott a szobámban és azt mondta,hogy eszembe ne jusson tovább olvasni.De én csak olvastam,és olvastam...Már a könyv vége felé jártam mikor beesteledett.Elmentem fürdeni,de mikor megláttam egy szőke hajú felnőtt  férfit a tükörben véres és sebes arccal,és kikapart szemmel sikítva rohantam ki a fürdőszobából.Átmentem a barátnőmhöz,aki  pont a szomszédban lakik és elmeséltem neki mindent.Ilyedt arccal bámult rám egy darabig,majd minden elsötétült körülöttem és egy ajtók és ablakok nélküli szobában találtam magam.Velem szemben ült a férfi akit  a tükörben láttam.-"Mondtam hogy ne olvasd tovább azt a kibaszott könyvet!"-Ordította.Ismerős hangja volt...De nemtudtam honnan.Sosem találkoztam még vele.Aztán hirtelen megint elájultam,és barátnőm ágyán találtam magam.Aggódva felém hajolt és megkérdezte jól vagyok e.Én csak némán bólintottam.Iszonyúan fájt a fejem.Barátnőm aggodalma fokozására hazamentem,és elolvastam a könyvet.Hirtelen nagy szélvihar támadt,és kicsapta az ajtót és az ablakot.Ismét hangokat hallottam,de most a kertből.A nagy szél ellenére kimentem,és körbenéztem.A kutyám valamiért vadul ugatni kezdett az egyik bokorra,Odanéztem,de nem láttam semmit és senkit.A legjobb barátom elhallgatott,Nem láttam magam mellett,ezért kezdtem félni.A szél egyre erősödött,és valami hideg,fémes tárgyat éreztem a hátamban.Recés,férfias nevetést hallottam utoljára,majd holtan terültem el a földön.-"Mondtam hogy ne olvasd el a könyvet!Figyelmeztettelek..."mondta a férfi majd egy véres késsel a kezében elsétált.A könyv még mindig árusításban van,szóval ha ezt a könyvet látod..NE VEDD MEG!különben rád is ez a sors vár..

Még kicsi voltam mikor elválasztottak az anyukámtól.Egy új családhoz kerültem ahol a gyerekek nagy szeretettel fogadtak.Állandóan velem játszottak a szőnyegen és megengedték hogy az ágyukra feküdjek az éjjel.De ahogy nőttem egyre virgoncabb és kezelhetetlenebb lettem,ezért szétrágtam a cipőket és a szőnyegre pisiltem.Egy nap aztán az egész család kocsikázni indult és vittek engem is.Örültem hogy úgy érzik,én is családtag vagyok és elvisznek magukkal nyaralni.Vagyis egy darabig azt hittem oda megyünk.Az eső zuhogott.Az autópályán mentünk,majd kitettek az út szélére egy pocsolyába.Nyüszítettem,azt gondoltam majd visszajönnek értem és minden újra a rég lesz,de tévedtem.Már-már beletörődtem a sorsomba,és lehunytam a szemem és vártam a halálom mikor egy fekete,sötétített ablakos kocsi közeledett felém.Megállt,kiszált,gyorsan felkapott aztán betett a járműbe ahol aggódó szemekkel nézett rám.Hazaértünk és feltett egy nagy,hideg fém asztalra ahol megvizsgált én meg prüszköltem közben.Mosolygott kedvesen,mert úgy látta nincs komolyabb bajom csak egy kicsit megfáztam.Hozott egy puha,meleg takarót,és betakart vele majd beletett egy kosárba ami pont az ágya mellett volt,ahol vigyázhat rám.Mielőtt lefeküdtünk volna aludni megnyaltam új gazdám kezét,hogy megköszönjem neki hogy megmentette az életemet .Majd elaludtunk és csak arra gondoltam hogy másnap reggel új,jobb élet vár majd rám.