Még kicsi voltam mikor elválasztottak az anyukámtól.Egy új családhoz kerültem ahol a gyerekek nagy szeretettel fogadtak.Állandóan velem játszottak a szőnyegen és megengedték hogy az ágyukra feküdjek az éjjel.De ahogy nőttem egyre virgoncabb és kezelhetetlenebb lettem,ezért szétrágtam a cipőket és a szőnyegre pisiltem.Egy nap aztán az egész család kocsikázni indult és vittek engem is.Örültem hogy úgy érzik,én is családtag vagyok és elvisznek magukkal nyaralni.Vagyis egy darabig azt hittem oda megyünk.Az eső zuhogott.Az autópályán mentünk,majd kitettek az út szélére egy pocsolyába.Nyüszítettem,azt gondoltam majd visszajönnek értem és minden újra a rég lesz,de tévedtem.Már-már beletörődtem a sorsomba,és lehunytam a szemem és vártam a halálom mikor egy fekete,sötétített ablakos kocsi közeledett felém.Megállt,kiszált,gyorsan felkapott aztán betett a járműbe ahol aggódó szemekkel nézett rám.Hazaértünk és feltett egy nagy,hideg fém asztalra ahol megvizsgált én meg prüszköltem közben.Mosolygott kedvesen,mert úgy látta nincs komolyabb bajom csak egy kicsit megfáztam.Hozott egy puha,meleg takarót,és betakart vele majd beletett egy kosárba ami pont az ágya mellett volt,ahol vigyázhat rám.Mielőtt lefeküdtünk volna aludni megnyaltam új gazdám kezét,hogy megköszönjem neki hogy megmentette az életemet .Majd elaludtunk és csak arra gondoltam hogy másnap reggel új,jobb élet vár majd rám.